Irány Vlagyivosztok 5-6. napok
Ötödik nap:
A reggeli indulás nem volt könnyű az előző napi izgalmak után, de tudván, hogy csak 240 km a cél, rááadásul a Don partján, amit imádok, mosollyal az arcomon indultam, főleg miután reggeliztem.
Közben Bazsikám is megérkezett, aki nélkül nem sok helyre jutottunk volna el. Bazsi az oroszul beszélő útitársam az egész túra alatt. Apával elmakogunk "csuty-csuty pá ruszki", de azért a hivatalosan ügyekben IS jó, ha Balázsis ott van. Ez később be is bizonyosodott..., mondjuk minden évben így volt eddig. Tudni illik, B. már 4. alkalommal tart Velünk a túrákon.Szerencsénkre.
Mondjuk itt win-win van, mert ő meg imád Velünk lenni összezárva 6 hetet egy autóban, úgy, hogy több hetet sátrazunk esőben, szélben, hidegben, kánikulában, szúnyoginvázióban stb. , bár lehet, csak a peca miatt jön...
Ma a Don-kanyar volt a célállomás, ám útközben a Gaznak váltóproblémái akadtak, legalábbis azt hittük még akkor, utána kiderült, hogy a hátsó difivel volt valami gebasz.
Szerencsére csak kb. 50 km-t jöttünk Kurszk óta, ezért visszafordultak szervizbe lábon, de Nicoék kísérik őket a biztonság kedvéért. Beütöttem nekik a szerviz koordinátáit és mi a csapat másik felével megindultunk a táborhely felé. Pár perc után jött az infó Julcsitól, hogy már vontatják a Magdiékat. Ezúton is köszi Nico és Julcsi a segítséget!
Apa, Bazsi és a Kenyér papáék ott várták a Jánosékat a szervizben, de végül trailert kellett intézni nekik, ami elvitte a kocsit Voronyezsig, foglaltunk nekik gyors ott szállást stb. Majd Enotaevkában újra találkoztunk velük szerencsére.
Mi közben megérkeztünk a táborhelyre és Karcsi bácsi el is kezdte csinálni a paprikáskrumplit, ezazzz.
Apa késői érkezése miatt félreraktam neki egy adag paprikáskrumplit nehogy balhé legyen, amiért neki nem jut elég. :D (most mondja, hogy így sem jutott elég...)
Vacsi közben a gyerekek elásták az egyik kerekem, ami nem lett volna baj, ha mind a 4-et elássák, hogy vízszintben tudjon maradni a tetősátram. Persze ez sem volt probléma, megegyeztem a gyerkőcökkel, hogy legyünk spanok és engem ne szivassanak csak a többieket haha.
Majd megérkezett apa, odaadtam a félretett adagját és azzal meg is nyugodtam. Folytathattuk a vidám estét a finom barackkal és a szilvával. Btw a táborhelyre vezető útra másfél órát írt a maps.me (kb. 7 km), persze terepjárókkal ez könnyen és hamar teljesíthető volt, de szerintem még egy sima személyautóval is (ott is állt egy helyi egy sima személyautóval...) persze ő nem ment le a homokpartra, csak mi. Hú de menők vagyunk, mi.
Ez itt a reklám helye...
Azt hiszem itt kezdődött, és tartott 42 napon keresztül...:D
Hatodik nap:
Ébredés után Bazsival gyors elmentünk a műemlék kulcsáért, hogy mire a többiek odaérnek ne kelljen várakozni.
Hozzá kell tennem, hogy nagyon szépen karbantartják a sírokat, múzeumot stb.
Megkoszorúztuk a második világháborúban elhunyt magyar katonák síremlékét.
