Vlagyivosztok Expedíció 7. és 8. nap
-
Hetedik nap:
A mai nap folyamán a Silk way rally egyik szakaszán homokoztunk egész nap. Kb. 300 km-t terepeztünk, de jó haladós szakasz volt. Az ilyen fajta terepet nagyon szeretem, jó kis tereprallis etap. 80-100 km/h-val kellemesen lehet autózni a homokos, hullámos sztyeppén, persze nagyon oda kell figyelni, mert akad néhány váratlan ugrató, vagy beülős gödör.
Na itt lehet b..szni a gázt
Itt azééé' figyelj oda :D
Nekem könnyebb volt, mint a többieknek, hiszen elől mentem és nem kellett nyeljem az iszonyú mennyiségű port és jól is láttam, tiszta volt előttem az út. A mögöttem lévők próbáltak a por miatt lemaradozni, néha több km-rel hátrébb voltak.
Mindenesetre rádióban mindig hallottuk egymást és néha meg is álltunk, hogy mindenkit összevárjunk.
Napközben akadt egy kis probléma a Tuareg légrugójával, így apa és Kenyér papáék ott maradtak vele, hogy megoldják én pedig vittem a banda másik felét a táborba. Menetközben mi Bazsikámmal kerestük a térerőt, pár óra után meg is találtuk...:D
Ez már a finishben volt Enotaevka előtt a sztyeppén valahol, 30 km-re volt a tábor, ezért tovább küldtem a többieket, mi meg kezdtünk telefonálni és felkészülni az esetleges probléma megoldására. Denis barátunkkal beszélt Bazsi, aki intézett szervizt másnapra, vasárnapra. Mindent el is intéztünk, már „félig” meg is rendeltük a légrugókat stb, tehát tényleg igyekeztünk minden eshetőségre felkészülni.
Majd, mikor már apáékat is elértük, ugye nekik sem volt térerő egész nap, akkor kiderült, hogy sikerült megoldani a problémát, volt nálunk computer kiolvasó és minden a helyére állt szerencsére. Apa most mondja a fülembe, hogy megoldotta. Ezt IS...:D
Végül megérkeztünk a Enotaevkába, gyors lemosattuk Buresszel és Pergivel a zautókat, mert konkrétan ki sem lehetett szállni úgy az autóból, hogy ne legyél retkes :D
Na aztán csak estére sikerült a táborhelyre érni. A Volgát csak másnap reggel láthattuk világosban, de azért este még pancsoltunk benne egyet. A táborhelyre Magdiék is megérkeztek szerencsésen, innentől újra együtt mozgott a banda.
Nyolcadik nap:
A mai nap során csak a másik Volga parti kempingre kellett eljutnunk.
Volga tábor, lankás part. BTR-ek jöttek éppen hadigyakorlatra, amikor ott voltunk. Nagyon durva látvány volt számomra, amikor „elzsaltak” a táborunk előtt szép sorban, majd megálltak a folyó előtt. Gondoltam, most ezek bemennek a vízbe? Aztaaa. Még nem láttam ilyet és nem is nagyon ismertem, miket tudhatnak ezek a gépek. A többiek biztosak voltak benne, nekivágnak a folyónak, én csak akkor hittem el, amikor láttam. Fúú nagyon menő volt.
Ráment a fél nap arra, hogy őket nézegettük, hiszen mindig újabb és újabb csapatok jöttek. Az utolsó konvojt már csak unottan néztem a camping székemből, szinte már uncsi volt. Na jó nem is.
Persze végig fotóztuk és kameráztuk őket, főleg, mert mutatták, hogy szabad. Aztán, mikor végeztek odajött hozzánk egy FSZB tiszt és szűkszavúan elmondta, hogy ne lássa ezeket az interneten, mert "abbú baj lesz". Kicsit lesápadtunk, hiszen addigra már fent volt mindenhol is :D, de leszedtem őket, gondoltam már így is elég „törvényt szegtem meg” Oroszországban :D LOL
Estére megérkezett mindenki a táborba a szervizből, az én kocsimat Bazsi vitte, hozta (gömbfej lett cserélve, nem volt szükséges, de a biztonság kedvéért megcsinálták.)
Majd megérkezett Denis is, hozott egy megnyúzott bárányt nekünk ajándékba. De jó...gondoltam. Nem szeretem a bárány húst, se a kecskét (egyik évben Mongóliában vettünk egy kecskét, megfőztük, aztán kihánytam a sátor elé, amibe apa belelépett másnap :D)
De ez a birkapörkölt gyerekek... fú de jó volt. Kétszer is szedtem belőle, bár ez nem meglepő nálam.
Ja, mielőtt ideértünk a táborba egy helyi el volt akadva előttünk, gyors kimentettük. Napi jócselekedet pipa.
Fontos hozzátennem, hogy volt egy pillanat (nem csak egy), amikor igazán nyugodt voltam. Ültem a Volga-folyóban törökülésben és ittam a délutáni kávém a kis túrás bögrémből, csak bámultam magam elé és igazán boldog voltam.
Este pedig csak a szokásos hétköznapi rutin következett...
Tábortűz a Volga-folyó partján egy kis fröccsel, pálinkával és szép magyar muzsikával....tudjátok.
